Szavanna Trail – újra a pályán

Kíváncsisággal és izgatottsággal telve vártam ezt a versenyt. Hazai pálya, ismerem minden kanyarát, nem is ez volt kíváncsiságom és izgatottságom oka. Sokkal inkább az, hogy a januári lábközépcsont törésem után most tűztem először rajtszámot, és álltam rajthoz versenyen. Sok bringa és kezdeti lábpróbálgatások után május közepén kezdtem újra futni, szépen fokozatosan építve fel újra a futást.

A Szavanna Trail adta magát; -időben; helyszínben, távban- hogy felmérjem hol tartok most, mennyit bírok.


A Szavanna: 21,8km, 508m szintkülönbséggel a Velencei-hegységben.A rajtba érve sok-sok ismerős arc, a jól ismert versenyek-előtti-hangulat, és a „Szavannák”on megszokott leírhatatlan sütemény-kínálat.



Jól esik néhány szót váltani régen látott futótársakkal. Izgatott vagyok. Edzőbá olyan pulzustartományt írt, amiről tudom; nem sétatempó lesz, különösen, hogy meleg sincsen. Emelkedővel kezd a pálya, jól nekiindulok a mezőny elejével, aztán hamar visszább veszek. Az első néhány kilométer alatt rendezem a fejemben, hogy ez a mai verseny arról szól, hogy lássam; mit és hogyan bírok. Kicsi félsz van is bennem, mert 17km-nél többet nem futottam fél éve, főleg nem ilyen pulzus mellett. Mennek el mellettem az emberek, lassan ez is helyre kerül, és megérkezem „magamhoz”. Jól esik a futás. Könnyedén megy, nem fáj sehol.



Mennek az emelkedők, szaladnak a lejtők. Néha rápillantok az órámra; minden „terv szerint”. Az első frissítőpont 5km-nél; ezen áthaladok, Nyakas Gabiék küldenek tovább „jó lesz, okosan, Lia!” Kezdem beérni az embereket, találgatok, vajon hányadik lány lehetek, de ezt el is engedem hamar. A táv felénél frissítek; egy Squeezy zselé, víz, néhány ropi, meg kulacstöltés. Minden teljesen rendben. Élvezem. Erő, lendület megvan. Sok pillanatkép, edzés-emlék, kutyás-futások hangulata színesíti a pályát. Jól esik „itthon” futni. Hamar újra Gabiék pontjánál „Jó lesz ez Lia!” – hallom. Így is érzem. Most jön a kedvenc szakaszom, magabiztosan vágok neki; Az Angelika lejtős völgyét, a piros 3szög hullámvasutas szakasza követi. Aki nem ismeri ezt a részt, azt bizony megtréfálja egy kicsit. Görcs bácsi egyszer beleharap a vádlimba, de aztán tovább áll. Sukoróra beérve nézem az órám; hát bizony, idén is kicsúszom a két órás teljesítésből…. de sebaj.

Negyedik lányként, 2óra 2perces célidővel futok be. Eszembe jut Csanya klasszikusa, a „negyedik vaaaagy!!!!”. Ezen nem csak én mosolygok jót.



„Hol tartok 6 hét gipsz és a rehab-időszak után?”
Tavalyi eredményemhez képest (igaz, akkor jóval melegebb volt) csak 9 másodperccel maradtam le.
Nem volt szenvedős, jólesően ment, de beleadtam, ami bennem volt. Örülök ennek az eredménynek, mert azt mutatja; sikerült visszatornáznom magam, kezdődhetnek újra az edzések!




Lia

Megjegyzések