30. Neufeldersee Triatlon

Június 16.-án rendezték az ausztriai Neufeldben az évente esedékes (idén pont a 30.) sprint és olimpiai távú triatlon versenyt.

Mivel egy nap híján két héttel előtte vették le a gipszemet a bal kezemről, jó ötletnek tűnt az indulás sprinttávon. Két kollégámmal beneveztünk, és el is jött a verseny napja. Jóval korábban érkeztünk, figyelembe véve a hatalmas rutinomat (lévén ez a második versenyem) hagytam időt az akklimatizálódásra. Ez szakmai kifejezés a triatlon sportban, lefordítani úgy tudnám, hogy a percek múlásával egyre inkább ideges lettem. Mi van, ha fáj a kezem majd, elesek a bringával, leesik a lábam futás közben, stb., stb. Bedepóztam, kb. háromszor mentem vissza ellenőrizni, hogy megvan-e minden a helyén. 

 A tó vize igen kellemes, júniusi 17 fok körül lehetett, de nem baj, mert lehűtötte a kedélyemet, megmártózás után azért megnyugodtam. Megnyugodtam, hogy legalább infarktust nem fogok kapni, túlélhető ez a számomra már kellemetlenül hideg víz. Annyit elmondanék a sógorokról zárójelben, hogy bármit is csinálnak, elég profi szinten teszik. Értsd: bármibe kezdenek, van pénz a legjobb cuccokra. Szerintem a 325 indulóból kb. 10-20 ember nem volt neoprén ruhában, ebből voltam én is egy. Kaptam is a mosolyokat, „Ilyenkor jó ám a neoprén” típusú okosságokat, ez utólag vicces.

Szóval, már mindenki a vízben várta a rajtot, így mi is bementünk, három-kettő-egy-hadd-menjen-a-tömeg-nem-akarok-tömegbunyót taktikai kivárással indultam, szépen elkezdtem az úszást, rutinos gyorsúszóként faltam a métereket, kb. kettőszázat, aztán lihegni kezdtem, kifáradás, vagy a hideg víz hatása, nem tudom, lényeg, hogy zihálni kezdtem, így jöhetett a nyugdíjas mellúszás. A tó egyébként gyönyörű volt, tiszta volt a vize, látni lehetett az alját*:

*Képünk illusztráció

Daráltam a métereket, különösebb esemény nélkül eltelt a maradák táv, végre ki a vízből, rohanás a depóba, Teréznek kiegyensúlyozott arcot próbáltam mutatni, „Alleszoké”. Futócipő fel, sisak, szemüveg, rajtszám, és repülééés!

Óvatosan kezdtem, ez sprinttáv, tartalékolni kell ;) Magyarul nyélgáz, majdmegbánjuk, egészen kb. 5 percig. Utána összeállt a mezőny, a tilos a draftingból átmentünk egy sima országúti bringaversenybe, ment a bolyozás ezerrel. Én nagyon félek, ilyenkor, hogy kizárnak, inkább próbáltam folyamatosan előzni. És folyamatos bikepornó tekerés közben: váá egy ARGON18 E118 TRI kb. 8000-10000 euró, ott meg egy Trek, de szép váz, micsoda karbon felnik, öcsém az bukó, szóval jó kedélyűen ment szépen.

Nagy átlagot mondjuk nem mentem, de egy hónap kimaradt a felkészülésemben, így az időmmel nagyjából elégedett voltam, kezdésnek jó lesz.  

Célrará!

Depó, sisak le, tűz! 48 másodperc alatt letudtam, normál pedállal mentem éppen ezért. A futás elejétől kezdve próbáltam tolni, az egy héttel ezelőtti céges futás egész jól ment, lendületben voltam. Folyamatosan előztem, páran mondjuk igen csúnyán elmentek mellettem, biztattam őket, cserébe ők is engem. Gyorsan eltelt az 5K, és célegyenes, boldog befutó.

A verseny nagyon jól szervezett volt, szépen volt lebonyolítva, kaptunk ajándék pólót, befutóérmet, volt gyümölcs, meg mindenféle ital a célban. Megvártam a kollégákat, hála Istennek megvédtem a Magyarok becsületét! 

Vass Zoli