2016.04.30.
Wildspitze 3770m meghódítása hótalppal és túrasível.
Túra résztvevők István és László
Régóta tervezett túrára szántuk rá magunkat a tavaszias időjárás beálltával.
A túra tervézéséhez Kompass térképet és internetes leírásokat használtunk fel, az időjárás jelentést és a hóviszonyokat figyelembe véve határoztuk el, hogy április 30-án útra kelünk.
Pitztalból Mittelbergből az első Gletscher Expressel indultunk fel a 2840m magasan lévő síállomáshoz, majd onnan sílécen, illetve sífelvonóval folytatjuk utunkat egészen a Mittelbergjochig.
Itt mindketten átvettük a túrához szükséges öltözetünket, a hátralévő távhoz nem használt felszerelést hátrahagyva leereszkedtünk a gleccserre, majd egy két fotó elsütése után elindultunk a Taschachferneren felfelé.
Eleinte egy-két lankás emelkedő jellemezte utunkat és szikrázó napsütésben bandukoltunk felfelé, útközben elhaladtunk jégomlások (jéglavina) mellett is ami káprázatos látványt nyújtott a maga vadságával.
Így haladtunk relatív jó tempóban felfelé, a Mitterkarjoch magasságát elérve megláttuk túránk még hátralévő szakaszát. A kb 1h-ra becsült távot a depoig bő 1,5h alatt teljesítettük a feltámadó délnyugati szélben, innen hágóvassal folytattuk utunkat a gerincen felfelé.
Az utolsó szakaszon volt egy kis mászós rész, ahol srégen felfelé kellett átlépkedni a jeges sziklákon. A csúcsra felérve gyors fotózás és indultunk is lefelé mert az előbb említett szél felhőket fésült a csúcsok közzé és romlottak a látási viszonyok.
A visszafelé vezető úton a szél már betemette a lábnyomainkat így több helyen is új nyomot kellett vágjunk.
A Mittelbergjochon a reggel hátrahagyott eszközeinket újra felpakoltuk és síre pattanva egészen a völgyig a parkolóba álló autónkig síeltünk.
Már itt elhatároztuk, hogy nyáron Ötztal felől is felmegyünk a csúcsra.
2016.09.24.
Wildspitze normálút!
Túra résztvevők: István, Eszter, László
Tavasszal a pitztáli a parkolóban megszületett az ötlet, hogy nyáron a hegy másik oldalán fekvő Ötztálból is meghódítjuk a csúcsot. Így ennek megfelelően a nyár folyamán több kisebb hegymenetet is beterveztünk felkészülés gyanánt. Pár héttel a lehetséges időpont előtt eltúráztunk a Mitterkarfernerig is.
Azon a bizonyos szombaton ebéd után indultunk útnak Ötztal egyik eldugott településéről -Ventből-, hogy estére felérjünk a Breslauer Hüttébe ahol a szállásunk is volt egyben. Menet közben sikerült összefutnunk egy mormotával is, aki elég fotogénnek bizonyult, így elidőztünk vele kicsit..
A szállásunk egy matraclágerben volt és mivel az utolsó lehetőségek egyikét ragadtuk meg, így színte teltház várt minket.. Kb. 25-30-an aludtunk egy helyiségben.
Este korán nyugovóra tértünk és a reggel 5h-kor tervezett indulásukkal próbáltuk a nagy tömeget elkerülni. Fejlámpa fel és szalamanderben indultunk a csúcs felé. Már a Mitterkarjoch alatt jártunk a klettersteignél amikor a nap sugarai előszőr felbukkantak a hegyvonulatok mögül. Mivel a beszálló nagyon jeges volt, itt előkerültek a hágóvasak. Felmásztunk, majd a Klettersteig után a gleccseren folytattuk utunkat, amit tavaszról már ismertünk. Meglepetésünkre a gleccsert friss hó borította, így ismét káprázatos látványt nyújtott, más arcát mutatva mint a múltkor.
Tovább bandukolva hamar elértük a depót, itt Eszter kivételével levettük a hágóvasat mert a sziklák szinte teljesen le voltak olvadva. A csúcsra felérve gyönyörű panoráma fogadott minket, az élmény leírhatatlan... :)
A csúcsfotó elkészítése után hamarosan el is indultunk lefelé mert egyre több csapat ért fel a kereszthez. A depóba visszaérve kicsit megpihentünk, majd haladtunk tovább a hütte irányába.
A klettersteignél nagy volt a tumultus, így sokat kellett várnunk a szabad kötélre. A reggeli jeges lejtőt apró vízfolyások tarkították. A tömegen áthámozva magunkat folytattuk utunkat a parkoló felé.
Végül a völgyet fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva értük el.
Wildspitze 3770m meghódítása hótalppal és túrasível.
Túra résztvevők István és László
Régóta tervezett túrára szántuk rá magunkat a tavaszias időjárás beálltával.
A túra tervézéséhez Kompass térképet és internetes leírásokat használtunk fel, az időjárás jelentést és a hóviszonyokat figyelembe véve határoztuk el, hogy április 30-án útra kelünk.
Pitztalból Mittelbergből az első Gletscher Expressel indultunk fel a 2840m magasan lévő síállomáshoz, majd onnan sílécen, illetve sífelvonóval folytatjuk utunkat egészen a Mittelbergjochig.
Itt mindketten átvettük a túrához szükséges öltözetünket, a hátralévő távhoz nem használt felszerelést hátrahagyva leereszkedtünk a gleccserre, majd egy két fotó elsütése után elindultunk a Taschachferneren felfelé.
Eleinte egy-két lankás emelkedő jellemezte utunkat és szikrázó napsütésben bandukoltunk felfelé, útközben elhaladtunk jégomlások (jéglavina) mellett is ami káprázatos látványt nyújtott a maga vadságával.
Így haladtunk relatív jó tempóban felfelé, a Mitterkarjoch magasságát elérve megláttuk túránk még hátralévő szakaszát. A kb 1h-ra becsült távot a depoig bő 1,5h alatt teljesítettük a feltámadó délnyugati szélben, innen hágóvassal folytattuk utunkat a gerincen felfelé.
Az utolsó szakaszon volt egy kis mászós rész, ahol srégen felfelé kellett átlépkedni a jeges sziklákon. A csúcsra felérve gyors fotózás és indultunk is lefelé mert az előbb említett szél felhőket fésült a csúcsok közzé és romlottak a látási viszonyok.
A visszafelé vezető úton a szél már betemette a lábnyomainkat így több helyen is új nyomot kellett vágjunk.
A Mittelbergjochon a reggel hátrahagyott eszközeinket újra felpakoltuk és síre pattanva egészen a völgyig a parkolóba álló autónkig síeltünk.
Már itt elhatároztuk, hogy nyáron Ötztal felől is felmegyünk a csúcsra.
Wildspitze normálút!
Túra résztvevők: István, Eszter, László
Tavasszal a pitztáli a parkolóban megszületett az ötlet, hogy nyáron a hegy másik oldalán fekvő Ötztálból is meghódítjuk a csúcsot. Így ennek megfelelően a nyár folyamán több kisebb hegymenetet is beterveztünk felkészülés gyanánt. Pár héttel a lehetséges időpont előtt eltúráztunk a Mitterkarfernerig is.
Azon a bizonyos szombaton ebéd után indultunk útnak Ötztal egyik eldugott településéről -Ventből-, hogy estére felérjünk a Breslauer Hüttébe ahol a szállásunk is volt egyben. Menet közben sikerült összefutnunk egy mormotával is, aki elég fotogénnek bizonyult, így elidőztünk vele kicsit..
A szállásunk egy matraclágerben volt és mivel az utolsó lehetőségek egyikét ragadtuk meg, így színte teltház várt minket.. Kb. 25-30-an aludtunk egy helyiségben.
Este korán nyugovóra tértünk és a reggel 5h-kor tervezett indulásukkal próbáltuk a nagy tömeget elkerülni. Fejlámpa fel és szalamanderben indultunk a csúcs felé. Már a Mitterkarjoch alatt jártunk a klettersteignél amikor a nap sugarai előszőr felbukkantak a hegyvonulatok mögül. Mivel a beszálló nagyon jeges volt, itt előkerültek a hágóvasak. Felmásztunk, majd a Klettersteig után a gleccseren folytattuk utunkat, amit tavaszról már ismertünk. Meglepetésünkre a gleccsert friss hó borította, így ismét káprázatos látványt nyújtott, más arcát mutatva mint a múltkor.
Tovább bandukolva hamar elértük a depót, itt Eszter kivételével levettük a hágóvasat mert a sziklák szinte teljesen le voltak olvadva. A csúcsra felérve gyönyörű panoráma fogadott minket, az élmény leírhatatlan... :)
A csúcsfotó elkészítése után hamarosan el is indultunk lefelé mert egyre több csapat ért fel a kereszthez. A depóba visszaérve kicsit megpihentünk, majd haladtunk tovább a hütte irányába.
A klettersteignél nagy volt a tumultus, így sokat kellett várnunk a szabad kötélre. A reggeli jeges lejtőt apró vízfolyások tarkították. A tömegen áthámozva magunkat folytattuk utunkat a parkoló felé.
Végül a völgyet fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva értük el.
Lejegyezte:
Képes László (Majré)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése