Követve a
családias szervezésű kis versenyeken való szerepléseink sorát, hárman
képviseltük a Terepsport Clubot Kehidakustányban október 8-án; Tamás, Norbi és
jómagam.
Az idei
Bormaraton volt a szervezőgárda első versenye. Nagy izgalommal készítették elő
a három távot, és kétfajta teljesítési lehetőséget is magába foglaló
rendezvényt. Maraton futva, bringázva egy szuper aszfaltos és néhol (nem aszfaltos) úton 42 km-en ;) Egyesegyedül Futóként vagy Bringán :) és még félmaraton és 10,5 km.
A rajt-cél terület könnyen megközelíthető
volt, parkolási és zuhanyzási lehetőséggel. A rajtcsomagban ingyenes
fürdőbelépő, kávé-kupon és fél literes víz mellett egy-egy üveg bort is
kaptunk. A szervezők nagyon készségesek, figyelmesek és barátságosak voltak,
első rendezéshez képest is gördülékenyen ment minden. A pályajelölés számunkra
jól követhető volt, sok helyen polgárőrök is segédkeztek, azért néhány futónak
sikerült elkavarni, mint később megtudtuk.
A maratoni pálya
a zalai dombokon vezetett át, érintve több zalai települést, és a Kehidakustány
melletti golf-pályát is. Útlezárásra nem volt szükség; a 18 ember, aki ezen a
távon indult békésen megfért az autósok mellett is. A táj csodálatos volt,
ehhez a ragyogó őszi idő csak hozzátenni tudott. Nagyjából nyolc
kilométerenként helyeztek ki frissítőpontokat, ahol vizet és szőlőcukrot
kaptunk, ami magunk között szólva, azért nem túl sok egy maratonra. A szervezés
számomra észlelt két gyenge pontja közül ez volt az egyik.
Tamás és Norbi
terveiben a 3:30-as maratoni idő szerepelt, én szerettem volna edzés szinten a
megadott pulzustartományban végigfutni. Rajt előtt vált világossá, hogy ez
bizony nem egy sík maraton lesz, hanem jócskán lesznek benne dimbek-dombok,
úgyhogy a fiúk a tervezett idő elengedése mellett döntöttek, beszélgetős,
élményfutást szavaztunk meg. Ehhez képest igen erősen kezdtünk, mi Tamással
visszább is fogtunk a tempóból, Norbi közben elnyargalt az élmezőnnyel. Nem is
láttuk újra, csak a célban. A pálya első fele inkább dombos, a második fele
jórészt sík volt; ehhez mérten a maratonunk első felén kicsit lassabb tempót
futottunk, a második felében gyorsultunk. A gyorsulást segítette, hogy a női
mezőnyből az első két versenyző nem sokkal előttünk futott, és fokozatosan
csökkent a távolság köztünk. Kiben ne ébredne fel ilyenkor a versenyszellem?
Hát bennem felébredt… úgyhogy szép fokozatosan gyorsítva felettük a közöttünk
lévő távolságot és 30km-nél Tamással megelőztük a két hölgyet. A futás
könnyedén, jól ment, egyikőnknek sem volt semmi olyan panasza, ami hátráltatott
volna bennünket. Nekem 36km körül jött egy kisebb fáradás, ahol azt éreztem:
lassulok, de menni kellett, mert nem tudtam, mennyi a távolság a lányok és
közöttünk. A golf-pályára beérve Tamás gyorsult kicsit, mert látta, hogy van
esélye a maratoni 3:30as időre. Én maradtam a saját tempómnál az utolsó két
kilométerre.
A célban Norbi
mosolyogós, sóval borított arccal várt. Nagyszerű időeredménnyel a férfi
mezőnyben 2. helyen végzett. Tamásnak is sikerült a
kitűzött-elengedett-végülmégisteljesített időt megfutnia, ezzel a férfiak
között ötödikként ért célba. Pár másodperccel én is megfutottam a legjobb
maratoni időmet, amivel a dobogó legfelső fokára állhattam.
A táv kicsivel
több volt mint a maratoni, így a következőképpen alakultak a teljes táv,
valamint a maratoni táv időeredményei:
teljes táv 42,6 km maratoni táv
Norbi: 3:26:17 3:24:09
Tamás: 3:33:08 3:31:56
Lia: 3:34:27 3::32:24
A célbaérkezők
befutóérmet kaptak. A szervezés másik gyenge pontja volt még, hogy mire a
maratoni távról beértünk a virsli elfogyott, így néhány maradék pogácsából
választhattunk csak.
Kárpótlásként
zuhanyzás és eredményhirdetés után átgurultunk a golf-pályánál lévő kávézóba,
kuponjainkat beváltottuk, ittunk egy jó kávét no meg egy sört egy
nem-mindennapi helyen.
Összességében véve
egy emlékezetes maratoni napot zártunk.
Bóla Emília
Megjegyzések
Megjegyzés küldése