Március 3.án egy négy fős társasággal korán elindultunk Aggtelekre, ahol már vártak bennünket a barlangok és persze a régi barátok. Közülük „Bölény” a rangidős, aki aznapi túránk túravezetője is volt egyben. Szlovák oldalon kezdtük a túrát, cél a Szilicei jégbarlang!
Sáros földúton, majd erdőben haladtunk kb. fél órát amikor elérkeztünk a barlang bejáratához. Hatalmas „szája” van és nagyon meredek, lefagyott lépcsők vezetnek le az aljához, ezért két kézzel szorítottuk a korlátot ,hogy biztonságosan lejussunk. A barlang közepén kb. 5 méter magas jégfolyás látható, amelyről jeges-jégkásás víz hullik alá, ami egy meredek falon lecsurogva újból jéggé fagy, ezáltal egy jégfalat képezve. Nagyszerű látvány!
Elhagyva a hűvös jégbarlangot, visszaindultunk az autókhoz, ahonnan a következő nem túl távoli túracélt közelítjük meg némi frissítés után. A térkép szerint nem lehet messze, talán 40 perc gyalog. Egy óra után éreztük, hogy valahol hiba van, vagy bennünk vagy a térképen!? Minden zsombolyt felkerestünk a környéken, négy különböző irányba megpróbáltuk felfedezni a jelzett barlangot, de csak nem akadtunk rá… Értem én hogy barlang, meg föld alatt van, na de hogy még a turistajelzés se volt meg a fákon, ami a térképen, az elég furcsa. Így hát úgymond dolga végezetlenül, sétáltunk vissza a kissé szeles, de még napos időben az autókhoz.
Szállásunk Jósvafőn volt, itt volt a következő két nap bázisállomása.
Másnap délelőtt 9 körül busszal átutaztunk Aggtelekre, ahol megkezdjük 6 órás barlangi overallos-túránkat… Az este folyamán még négy fővel kiegészülve 11-főre emelkedett kis csapatunk létszáma. Talán a helyiek szeme már hozzászokott a látványhoz, Ágival nekünk azért elég vicces látványt nyújtott, hogy a buszmegállóban majd egy tucat nyakig sáros-agyagos overallba öltözött, gumicsizmás „félnótás” álldogál a menetrend szerinti járatra várva. Mit lehet tenni, ez a barlangi egyenruha!:)
Mai túránk igazi barlangi túra. „Aggteleki hosszú túra” a hivatalos megnevezése 6,5 km hosszú, Aggtelekről indul és Jósvafőn ér véget, közben van egy speciális szakasza a Retek-ági túra!
Szebbnél-szebb cseppkövek és formák amik végigkísérnek ezen a hosszú úton bennünket, közben egy-egy denevér is megjelenik a fejünk felett. A belvilág méretek lenyűgözőek. Időközben egy lassabb és gyorsabb csapatra oszlunk.
Megbeszéljük, hogy mi akik a gyorsabb csoportba vagyunk, megjárjuk a Retek-ági túrát. Jól hangzik! Valamit sejtet a speciális túra megnevezés, Ági és én kíváncsian várjuk, nekünk teljesen vak folt, hogy mi vár ránk.
Ahogy elindulunk, hamar kiderül miért nem volt nyerő választás a rövidebb szárú gumicsizma… 5 perce sem megyünk ezen a szakaszon és nekem már ugyanannyi víz van a csizmán belül, mint a többieknek kívül…L Próbálok ügyeskedni mindenfajta akrobatikus mutatványokkal a sáros sziklafalon, hogy ne essek pofával a vízbe… nem hétköznapi érzés a több mint kétméteres oldalfal távolságot hídtartásban áthidalni, miközben testem párhuzamos a vízfelszínnel! A többiek eközben feszülten figyelnek, nehogy elmulasszák a pillanatot…J Megvan! Nincs röhögés, kicsit bánják, hogy elvettem tőlük ezt az élményt, de még csak befelé megyünk a járatba és kifele ugyanitt jövünk…
Túravezetőnk Marci nagyon ügyes, visszafelé azért bemutatta hogy Ő is tud víz(b)en járni :P Kissé meg vagyunk késve, ezért próbálunk sietni kifelé. Meg is van az ára… én már nem félek a víztől, térdig átázva megyek, Ági egy óvatlan pillanatban majdnem belehasal a vízbe, de jó reflexszel megfogja az esést, így „csak” combig ázik el! Neki ez az első kúszós-mászós barlangi túrája, de talán nem az utolsó. Élvezi a kalandot.
Jósvafő-i részre megérkezve megcsodáljuk az ottani cseppkő csodákat, főként a Csillagvizsgáló nevű formát. 19 m magas és olyan, mint egy műalkotás.
Vasárnap utolsó (fél) nap, hiszen előttünk még hátra van több mint 400 km hazáig…
Cél a Kossuth-barlang!
Úgy hallottam, hogy nem tartozik a könnyűek közé…
Két pozitívuma azért van: viszonylag rövid és gyalog kb. 10 percre van a szállásunktól. Újból teljes menetfelszerelésben, sisak, lámpa, gumicsizma elindulunk. Már a szálláson megnyugtattak, hogy ma nem fog hátrányt jelenteni a rövid szárú gumicsizmám, ugyanis derékig fog érni a víz!!! Gondoltam ebben talán van némi túlzás… nem volt!
Rövid bevezető szakasz után, már halljuk a patak csobogását. Egy létrán mélyebbre ereszkedünk és már látjuk is hogy rohan a víz a talpunk alatt pár centivel. Rézsútosan haladunk, keskeny sziklaszirteken, aztán egyszerre megáll a csapat. elértünk a vízzel teli részhez, és úgy néz ki nem lehet kikerülni. Egyikünk tesz egy gyenge próbálkozást a száraz lábbal való átkelésre, de nincs rá esély. Bele kell mászni! Bölény az első. Pont derékig ér a víz. Kicsit hebegünk, mert „jó meleg” de aztán hamar túllendülünk a megrázkódtatáson. Jó kedéllyel veszi mindenki az akadályt. Rövidesen egy víz felszín felett kifeszített drótkötélen kell sétálnunk, hogy nem mártózzunk meg a több méter mély vízben.. csakhogy a drótkötél jelenleg a víz alatt tartózkodik, olyannyira, hogy a gumicsizmám szára épp kilátszik a vízből… (na nem mintha nem lenne már mindegy) Élvezzük nagyon, Áginak is nagyon tetszik.
Itt cseppkő nem igazán van, inkább sziklás és vízmosta formákban bővelkedik a Kossuth barlang. Néhány nehéz lépés után megint egy helyre gyűlik a csapat és szedegetik ki a tartalék akkumulátorokat,fényképezőket a zsebekből, pedig már nincs messze az út vége…
Víz! Csakhogy ez nem derékig ér, hanem nyakig! Ez aztán az extrém túra! „…ha menni kell, hát menni kell…” mondat jutott eszembe, úgyhogy megmártóztam. Hogy kettőnk közül csak egyikőnk legyen totál elázva, Ágit a nyakamba vettem és úgy sétáltunk át a pár méteres szakaszon, miközben a lábammal kerestem az utat és kerülgettem a sziklákat. Pár perc múlva már el is értük az út végét, innen már csak a barlangi búvárok tudnak továbbmenni…!
Kis nézelődés után visszaindultunk, a bevált módszer szerint átszelve a vizes részeket.
A barlang bejárata előtt a csizmából öntjük a vizet, a zoknikból csavarjuk, a kabátból szintén, de jókedvünk van nagyszerű élményekkel gazdagodtunk és süt a nap!
Sáros földúton, majd erdőben haladtunk kb. fél órát amikor elérkeztünk a barlang bejáratához. Hatalmas „szája” van és nagyon meredek, lefagyott lépcsők vezetnek le az aljához, ezért két kézzel szorítottuk a korlátot ,hogy biztonságosan lejussunk. A barlang közepén kb. 5 méter magas jégfolyás látható, amelyről jeges-jégkásás víz hullik alá, ami egy meredek falon lecsurogva újból jéggé fagy, ezáltal egy jégfalat képezve. Nagyszerű látvány!
Elhagyva a hűvös jégbarlangot, visszaindultunk az autókhoz, ahonnan a következő nem túl távoli túracélt közelítjük meg némi frissítés után. A térkép szerint nem lehet messze, talán 40 perc gyalog. Egy óra után éreztük, hogy valahol hiba van, vagy bennünk vagy a térképen!? Minden zsombolyt felkerestünk a környéken, négy különböző irányba megpróbáltuk felfedezni a jelzett barlangot, de csak nem akadtunk rá… Értem én hogy barlang, meg föld alatt van, na de hogy még a turistajelzés se volt meg a fákon, ami a térképen, az elég furcsa. Így hát úgymond dolga végezetlenül, sétáltunk vissza a kissé szeles, de még napos időben az autókhoz.
Szállásunk Jósvafőn volt, itt volt a következő két nap bázisállomása.
Másnap délelőtt 9 körül busszal átutaztunk Aggtelekre, ahol megkezdjük 6 órás barlangi overallos-túránkat… Az este folyamán még négy fővel kiegészülve 11-főre emelkedett kis csapatunk létszáma. Talán a helyiek szeme már hozzászokott a látványhoz, Ágival nekünk azért elég vicces látványt nyújtott, hogy a buszmegállóban majd egy tucat nyakig sáros-agyagos overallba öltözött, gumicsizmás „félnótás” álldogál a menetrend szerinti járatra várva. Mit lehet tenni, ez a barlangi egyenruha!:)
Mai túránk igazi barlangi túra. „Aggteleki hosszú túra” a hivatalos megnevezése 6,5 km hosszú, Aggtelekről indul és Jósvafőn ér véget, közben van egy speciális szakasza a Retek-ági túra!
Szebbnél-szebb cseppkövek és formák amik végigkísérnek ezen a hosszú úton bennünket, közben egy-egy denevér is megjelenik a fejünk felett. A belvilág méretek lenyűgözőek. Időközben egy lassabb és gyorsabb csapatra oszlunk.
Megbeszéljük, hogy mi akik a gyorsabb csoportba vagyunk, megjárjuk a Retek-ági túrát. Jól hangzik! Valamit sejtet a speciális túra megnevezés, Ági és én kíváncsian várjuk, nekünk teljesen vak folt, hogy mi vár ránk.
Ahogy elindulunk, hamar kiderül miért nem volt nyerő választás a rövidebb szárú gumicsizma… 5 perce sem megyünk ezen a szakaszon és nekem már ugyanannyi víz van a csizmán belül, mint a többieknek kívül…L Próbálok ügyeskedni mindenfajta akrobatikus mutatványokkal a sáros sziklafalon, hogy ne essek pofával a vízbe… nem hétköznapi érzés a több mint kétméteres oldalfal távolságot hídtartásban áthidalni, miközben testem párhuzamos a vízfelszínnel! A többiek eközben feszülten figyelnek, nehogy elmulasszák a pillanatot…J Megvan! Nincs röhögés, kicsit bánják, hogy elvettem tőlük ezt az élményt, de még csak befelé megyünk a járatba és kifele ugyanitt jövünk…
Túravezetőnk Marci nagyon ügyes, visszafelé azért bemutatta hogy Ő is tud víz(b)en járni :P Kissé meg vagyunk késve, ezért próbálunk sietni kifelé. Meg is van az ára… én már nem félek a víztől, térdig átázva megyek, Ági egy óvatlan pillanatban majdnem belehasal a vízbe, de jó reflexszel megfogja az esést, így „csak” combig ázik el! Neki ez az első kúszós-mászós barlangi túrája, de talán nem az utolsó. Élvezi a kalandot.
Jósvafő-i részre megérkezve megcsodáljuk az ottani cseppkő csodákat, főként a Csillagvizsgáló nevű formát. 19 m magas és olyan, mint egy műalkotás.
Még egy rövid zenehallgatás is belefér a hatalmas teremben. Az akusztika rendkívüli! Még pár lépés és kint vagyunk. Első vizes barlangom ezzel nekem is letudva. Mára csak a vacsora van hátra, Bölény ígérete szerint babgulyás lesz.
Vasárnap utolsó (fél) nap, hiszen előttünk még hátra van több mint 400 km hazáig…
Cél a Kossuth-barlang!
Úgy hallottam, hogy nem tartozik a könnyűek közé…
Két pozitívuma azért van: viszonylag rövid és gyalog kb. 10 percre van a szállásunktól. Újból teljes menetfelszerelésben, sisak, lámpa, gumicsizma elindulunk. Már a szálláson megnyugtattak, hogy ma nem fog hátrányt jelenteni a rövid szárú gumicsizmám, ugyanis derékig fog érni a víz!!! Gondoltam ebben talán van némi túlzás… nem volt!
Rövid bevezető szakasz után, már halljuk a patak csobogását. Egy létrán mélyebbre ereszkedünk és már látjuk is hogy rohan a víz a talpunk alatt pár centivel. Rézsútosan haladunk, keskeny sziklaszirteken, aztán egyszerre megáll a csapat. elértünk a vízzel teli részhez, és úgy néz ki nem lehet kikerülni. Egyikünk tesz egy gyenge próbálkozást a száraz lábbal való átkelésre, de nincs rá esély. Bele kell mászni! Bölény az első. Pont derékig ér a víz. Kicsit hebegünk, mert „jó meleg” de aztán hamar túllendülünk a megrázkódtatáson. Jó kedéllyel veszi mindenki az akadályt. Rövidesen egy víz felszín felett kifeszített drótkötélen kell sétálnunk, hogy nem mártózzunk meg a több méter mély vízben.. csakhogy a drótkötél jelenleg a víz alatt tartózkodik, olyannyira, hogy a gumicsizmám szára épp kilátszik a vízből… (na nem mintha nem lenne már mindegy) Élvezzük nagyon, Áginak is nagyon tetszik.
Itt cseppkő nem igazán van, inkább sziklás és vízmosta formákban bővelkedik a Kossuth barlang. Néhány nehéz lépés után megint egy helyre gyűlik a csapat és szedegetik ki a tartalék akkumulátorokat,fényképezőket a zsebekből, pedig már nincs messze az út vége…
Víz! Csakhogy ez nem derékig ér, hanem nyakig! Ez aztán az extrém túra! „…ha menni kell, hát menni kell…” mondat jutott eszembe, úgyhogy megmártóztam. Hogy kettőnk közül csak egyikőnk legyen totál elázva, Ágit a nyakamba vettem és úgy sétáltunk át a pár méteres szakaszon, miközben a lábammal kerestem az utat és kerülgettem a sziklákat. Pár perc múlva már el is értük az út végét, innen már csak a barlangi búvárok tudnak továbbmenni…!
Kis nézelődés után visszaindultunk, a bevált módszer szerint átszelve a vizes részeket.
A barlang bejárata előtt a csizmából öntjük a vizet, a zoknikból csavarjuk, a kabátból szintén, de jókedvünk van nagyszerű élményekkel gazdagodtunk és süt a nap!
Lukácsi Gyuri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése