2016.
augusztus 14-én került megrendezésre másodszorra a Szavanna Trail, itt nálunk a
Velencei-hegységben. A Szavanna Trail a
februári Tajga Trail és a májusi KTF „testvére”, a szervezők azzal a céllal
hívták életre, hogy bemutassák kicsiny hegységünket a terepfutás és túrázás
szerelmeseinek.
Az időpont
és a pálya kijelölése hűen tükrözi a verseny nevét, idén sem fáztunk.
Az indulók
két táv közül választhatnak: 11 valamint 21 km-t futhatnak. Rajt és cél a
sukorói iskola területén. A hosszabb távon három, a rövidebben egy
frissítőponton töltekezhetnek a versenyzők…mégpedig nem akárhogyan!!! A
versenyt méltán megállná helyét gasztro-rendezvényként is. Elképzelhetetlen
mennyiségű sütemény kerül az asztalokra, a gyümölcs és zsíroskenyér mellé. Aki
innen éhesen megy haza, az valamit rosszul csinált.
De hogy ne
csak az evésről szóljak:
Idén a
Terepsport Clubot Tamással ketten képviseltük, a 21km-es távon indulva.
A hőségre való tekintettel igyekeztünk volna az elejét visszafogni, de a tömeg bizony húzott erősen.
Ennek aztán meg is lett a böjtje, nekem rögtön még az
elején, Tamásnak kicsit később. Nagy tétje a versenynek nem volt, beszélgetős,
élményfutásra készültünk. A beszélgetésbe a megugrott pulzus is beleszólt, az
élmény meg … hmm… így visszatekintve már élmény volt. Körülbelül 13km-ig
„beszélgettünk” és „élménykedtünk” együtt, aztán Tamás pulzusmérője vette át a
szót folyamatos sípolással, ő csak annyit szólt közbe: „Menj!”. Ismerem
annyira, hogy tudom; ez nála tényleg azt jelenti, hogy jobban érzi magát, ha
megyek. Úgyhogy mentem. Annyira mentem, hogy az Angelika völgyénél a
frissítőpontra beérve Csipi és Gabi azzal fogadtak, hogy „negyedik vagy!!!”.
Sürgettek, hogy menjek, mert most ment el a harmadik, és simán beérem.
Több se
kellett a bennem szunnyadó versenyszellemnek, egyből felébredt, én pedig tempót
váltottam. Tudtam, hogy az utolsó öt kilométer trükkös szakasza a pályának, a
piros háromszög kis hullámvasútja következik. Hamar be is értem az előttem lévő
lányt, és magabiztosan haladtam tovább.
A sukorói
iskolához a gyerekeim szurkolására érkeztem, nagyon jól esett, még egy ölelés
is belefért.
A
beszélgetős, élményfutásból így egy harmadik helyezés lett, éremmel,
dobogó-sütivel.
Verseny után
pedig folytatódhatott a gasztro-túra!
21,8 km, 508 m szintemelkedés
Eredmények:
Gaál Tamás:
02:08:42
Képekért köszönet DonRazzino-nak
 |
| Terepfutás Velencei-hegység facebook csoport |
Bóla Emília
Megjegyzések
Megjegyzés küldése